Ezt tényleg gyerekeknek szánták.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Ezt tényleg gyerekeknek szánták.
Az irodalom komoly dolog. Az iskolában is tanítják. Valószínűleg ezért van, hogy azokat a költőket, akik a szexről írogatnak, nem veszik komolyan. Csak a tényleg komoly költőket. Akiket az iskolában is tanítanak. Mert ők aztán nem írogattak semmi félreérthetőt. Ugyan már. Soha.
Janus Pannonius – Egy fehérmájúra
Hashoz a has, ha tapad, comb combhoz, száj meg a szájhoz,
és ha tövig becsuszott már a punádba botom,
nincsen olyan lány több, aki ily remekül herebélne:
bármit is óhajtok, megteszed egyszeriben.
Repkény így nem ölel, kagyló így nem tapad egybe,
szorgos a markod, a szád, friss a farod, kicsikém.
Ám, amikor kielégültél már, s únod a hajtást,
egyszeriben: "Ne tovább!" - így nyekeregsz - "Ne tovább!"
Mért ne csinálnánk hát? Mit iparkodsz úgy befejezni?
Lúcia, várj addig, míg nekem is sikerül.
Szörényi Levente Fonográf-korszakának egyik vitatható megmozdulását illusztrálták.
Végre egy kis őszinte romantika.
Az irodalom komoly dolog. Az iskolában is tanítják. Valószínűleg ezért van, hogy azokat a költőket, akik a szexről írogatnak, nem veszik komolyan. Csak a tényleg komoly költőket. Akiket az iskolában is tanítanak. Mert ők aztán nem írogattak semmi félreérthetőt. Ugyan már. Soha.
La Fontaine – Szex és szerelem
Szeressünk, tosszunk - ezt a két
Gyönyört egymástól el ne válaszd;
Nézd csak a vágyat, nézd a kéjt:
Ily ritka kincs, mit lelked áraszt.
Két szív, egy rúd s a tokja - itt
Oly béke születik, amit
Nagy oktalanság szájra venni.
Hát te se feledd, kedvesem:
Toszás nélkül szeretni - semmi;
Szív nélkül toszni - annyi sem.
Az irodalom komoly dolog. Az iskolában is tanítják. Valószínűleg ezért van, hogy azokat a költőket, akik a szexről írogatnak, nem veszik komolyan. Csak a tényleg komoly költőket. Akiket az iskolában is tanítanak. Mert ők aztán nem írogattak semmi félreérthetőt. Ugyan már. Soha.
Paul Verlaine – A lila budoárban
Istennek hála, este lett,
mutasd meg barna testedet,
mert itt az alkalom,
amelyre várva vártam
e lila budoárban,
a sárga pamlagon.
S félig meztelenre
vetkőztél, add kezembe
kis, kurta válladat,
míg mellbimbód, szerelmem,
kemény, hegyes, eperszem,
ha ajkad rátapad.
Ingecskédet, lehúzom,
és egyre lejjebb csúszom
hasadon, köldököd
porcelán csészéjéhez,
s aztán lágyékod édes
hajában fölnyögök.
- "Még, még, még, még, még" - mondod,
mikor szétnyíló combod
nyakamba öleled.
- "Még, még, még, még" - zihálod,
ahogy elémbe tárod,
megringatod s riszálod
felborzolt öledet.
S mert rám is gondolsz néha,
finom, keskeny és léha
kezeddel, asszonyom,
áldást osztón, szerényen
oda kapsz, hol szemérmem
ágaskodik kevélyen,
mint egy vörös torony.
Utolsó kommentek