Az irodalom komoly dolog. Az iskolában is tanítják. Valószínűleg ezért van, hogy azokat a költőket, akik a szexről írogatnak, nem veszik komolyan. Csak a tényleg komoly költőket. Akiket az iskolában is tanítanak. Mert ők aztán nem írogattak semmi félreérthetőt. Ugyan már. Soha.
Janus Pannonius – Még mindig Orsolya mindzsójáról
Édes a húsod, a szád kedves, bűbájos az arcod,
s míg nem kezdjük, egész lényed imádnivaló.
Ám, ha csináljuk már, oly könnyen csusszan az öcskös,
mintha nem is mindzsó volna, amit döfigél.
Nem leli oldalait, végét, s úgy véli az árva:
légben inog valahol, vagy folyadékba esett.
S mert a szegény ily bő lyukban tüsténkedik, izzad,
célját érni bizony nem sikerül sehogyan.
Nem használ sem a far-játék, sem a mellet-a-mellhez,
az se, ha vállmagasig rándul a comb, meg a térd.
Meghiusul minden küzdés, meddő az igyekvés,
céltalanul lihegünk, fájnak a csontok, az öl.
Vagy ne eresszen rád soha senkit az Ég szeretőnek,
Orsolya, vagy csak olyan kant, aki győzi veled.
Utolsó kommentek